Prokop Péter: lager-rajzok (1856)

„Töméntelen sok modell volt. Jópofán beültek, nem sajnálták rám unalmas, lusta óráikat. (...) Mappáim megteltek." Írja a pap-festő visszaemlékezében.

Prokop Péter (1919-2003) festőművész 1957 januárjától három hónapon át jugoszláviai menekültként, egyik táborból a másikba szállítva a magával vitt rajzmappájába a hozzá hasonló magyar menekülteket rajzolta. A festő végleges hazatelepedésekor került Magyarországra, majd hagyatékának részeként az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményébe.

A rajzok ceruzával, krétával vagy diópáccal készültek, zömmel szembenézeti arcmások. A nyakat és vállat csupáncsak jelzi az alkotó, számára a kifejező arc, a tekintet, a szem, a lélek tükrének a megmutatása a legfontosabb. A sorozat legexpresszívebb darabjai a diópácrajzok, amelyeken a fej formái plasztikusabban vannak kibontva, mint a ceruzarajzokon. Prokop menekült-arcképcsarnokát nevezhetnénk: menekültművészetnek, de legalább emigrációsnak. (Sümegi György, 2010)

Prokop Péter: Önéletrajzi emlékezések. In: Prokopp Mária: Prokop Péter. Szeged, Szegedi Tudományegyetem BTK, Olasz Tanszék, 2003. 113-136. 14

Sümegi György: ELEMEK 1956 KÉPTÁRÁBÓL. in:

https://epa.oszk.hu/03900/03940/00175/pdf/EPA03940_mszemle_2010_09-10-146-154.pdf

Sümegi György: Prokop Péter és az 1956-os forradalom. In: Az 1956-os forradalom hatása a környező országok egyházaira. Szerk.: Zombori István. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), Budapest, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2009.131-147.