Tojás alakú medálóra (nyakláncóra)

A XVIII. század második felében már kedvelt, különleges formájú óraházba helyezett, kis méretű órák divatja igazán talán a XIX. században érte el tetőpontját. Különösen népszerűek voltak a tojás, gömb, kagyló vagy zeneszerszám (mandolin, hárfa, lyra, lant) alakú órák, ám ismerünk apró gyümölcskésbe épített órát is.

E különleges formájú órák egy része zsebóra volt, míg más részük női ékszerként, is szolgált: nyakláncra helyezve nemcsak viselőjét ékesítette, hanem kinyitva egyben időmérő eszköz is volt, mint ez, a kiállításon bemutatott, zárt állapotában tojás alakú, gerezdelt ékszeróra, melynek külső felületén négyzethálós díszítésű aranyozott gerezdek váltakoznak kék színű zománcalapon díszített gerezdekkel – zománc ragyogó felületén aranyozott száron pompázó, egy-egy, fekete színű virág ül. Hat-hat szirmuk arannyal keretezett, a szirmok közepét osztó gerezdek és középrészek szintén aranyozott. A virágok alatt négy-négy, nagy méretű, pompás, zománcozott levél hajlik ki a szárról, az alsó kettő levél minden gerezden zöld színű, míg fölöttük egy-egy fehérre zománcozott és egy-egy, arany színű levél ül. A virágok fölött ülő, kisebb levelek közül kettő-kettő fehérre zománcozott, míg a többi arany színű.

Középen, ahol a tojás alakú óra nyitható mind az alsó, mind a felső részen aranyozott sáv közepén ülő négy-négy, eltérő méretű gyöngy ül.

A „tojás kinyitása” után tárul elénk az óra nemes egyszerűségű számlapja: kör alakú felületén arab számok mutatják az egész órákat és sávos osztással, egy-egy vonalka jelez minden öt percet. Az óra szerkezete a számlap felőli oldalon, kulccsal húzható fel, felhúzólyuka az egy és a két órát mutató szám között van.

A San Marco-Nákó-gyűjteményből származó pompás óraház (a tojásalak) belseje is aranyozott. (Bardi Terézia)

Provenance

San Marco gyűjtemény (873)