Ruhadísz

A kiállításon bemutatásra került pompás ékszer, a XVII. századi erdélyi ötvösművészet egyik remeke, mely egy különleges ékszertípust reprezentál, az erdélyi szászok között “Heftel”-nek, nevezett mellboglárt, melyet Apor Péter tanúsága szerint (1736) a régi magyar nyelvben kesentyűnek (kösöntyűnek) neveztek a XVII. századi ötvösség egyik remekműve.

Peremét sodrott, aranyozott drót öleli körbe, a fölötte lévő sávban pedig zöld és kékeszöld, szélein pedig fehér színű zománccal díszített levélkoszorú fut körbe, melyek közepén , igazgyöngyökből alkotott virágok ülnek. A levelek között, a térközökben egy-egy türkiz ülnek magas foglalatban.

Az egykor mind a városi polgárasszonyok mind a falusi nők körében is divatos ékszer a XIX. század második felétől-végétől inkább vidéki, falusi nők hordták öltözetük két darabja, hosszú köntösük és alatta a pruszlikjuk (prusztlikjuk) között elhelyezkedő, nagy méretű ékszert.

Az erdélyi szász női boglárok mérete (nagysága), formája, sőt technikáinak számos eleme is (így például a számos boglárt díszítő sodronyzománc) a középkori egyházi és világi öltözetek palástjainak kialakítását idézi fel, illetve azok technikáiból építkezik. A századokon át aranyozott ezüstből készült boglár a XIX. században gyakorta már „csak” aranyozott rézből vagy sárgarézből készült.

Provenance

Ipolyi-gyűjtemény